Minden versenykiírás egyik fontos szempontja, hogy csökkentse a fajok között csapaterőben mutatkozó egyenlőtlenségeket, lehetőleg a versenyre jelentkező fajok között ne legyenek nagy eltérések. Ideális és pusztán elvi eshetőségként minden faj nagyjából azonos számban kellene, hogy képviseltesse magát. Ehhez képest a nagy különbségeket, „kevés faj jön nagy számban” eseteket, kiváltképp, ha amögött valamilyen tendenciaszerűséget vélünk felfedezni, rossz versenykiírásnak gondoljuk. A következő oldalakon a lehető legközérthetőbb leíró statisztikai módszerekkel összehasonlítottam az utóbbi három versenyt, a görög és máltai EB-t, illetve a spanyol VB-t. Fontos jelezni, hogy ezek a megfigyelések és az abból levont következtetések mind viszonylagosak, nem abszolút értelemben értendőek. Csak azt mondják meg, hogy pl. a görög versenykiírás kevésbé volt befogadó természetű, mint a máltai, amiből nem következik sem az, hogy a máltai jó volt, vagy a görög rossz.
Minden versenykiírás alapvető, de nem egyetlen kompenzációs eszköze a tier-ezés. Ezért kiindulópontként érdemes megnézni, hogy mennyi csapatot hoztak az edzők a különböző tier-ekben. A narancssárga oszlopok az igazán informatívak, hiszen egy-egy tier-be különböző számú csapat kerülhet, így illik azok aggregált értékét (súlyozatlan, kék oszlopok) leosztani a tier-be tartozó csapatok számaival. Az ábrákról leolvasható első benyomás, hogy a Blood Bowl igencsak egyenlőtlen sport és ezen a tier-ezés csak mérsékelten segít. A narancssárga oszlopok magassága szinte monotonon és meredeken csökken lefelé haladva a tier-ekben. A kérdés tehát az, hogy ezt az egyenlőtlenséget miképpen lehet tömörebben, jellemzőbben leírni.



Az alábbi táblázat tartalmazza az öt verseny (2 görög, 2 máltai, 1 spanyol) csapateloszlásainak összefoglaló adatait. Először sorrendbe állítva a tier-eket csapatszám szerint megnéztem, hogy a „középső csapat” melyik tier-be jut. Pl. a spanyol VB-én 2251 csapat indult, a 1125. lesz a középső, aki Tier2-ben van, mert a Tier1-ben van 1024, a Tier2-ben 687 csapat, és a kettő összege több, mint 1125. Ezt az értéket fejezi ki a „Tier Medián”. Egyenletes eloszlás esetén ennek a Tier3 környékén illene lennie. Tehát ez az indikátor durván azt jelzi, hogy a csapatok többsége Tier1-2-es. Ezt követően sorba állítottam a 29 csapatot is aszerint, hogy melyikből mennyit hoztak az edzők – például a spanyol VB-én a 209 dark elffel kezdtem és a 11 vámpírral fejeztem be. A „Kvartilis1-Medián(Kvart2)-Kvartilis3” azt jelentik, hogy ha elkezdem összeadogatni a csapatszámosságokat, hányadik csapatnál jutok el a létszám negyedéhez-feléhez-háromnegyedéhez. A spanyol VB-én a négy legnépszerűbb csapat adta a teljes létszám negyedét, nyolc a felét, 14 a háromnegyedét. Itt is elmondható, hogy a magasabb értékek jobb eloszlást adnak, míg az alacsonyabbak esetén faj szinten koncentráltabb a részvétel. Végezetül a „Csapat szórás” érték egy hasonló mutató, azt mondja meg, milyen messze van a teljes eloszlás az ideálistól (itt korrigálni kellett az eltérő létszámokkal). A magas adat a rosszabb.

Ezen összehasonlítás alapján a görög Eurobowl majdnem minden mutatóban egyenlőtlenebb volt a máltainál. Egyedül a két Eurobowl Tier Medián-jában jobb Athén, amit az magyaráz, hogy ott a Tier2-t tömték tele csapatokkal az edzők. Azon sem vagyunk meglepődve, hogy mind a spanyol VB, mind a két Europen egyenlőbb eloszlást hozott a Eurobowl-oknál. Előbbieknél nem annyira erős a teljesítménykényszer, nem olyan kényszerítő a „Játszol vagy nyersz?” dilemma, van még élményfoci. De így is biztosak lehetünk abban, hogy a görög rendezvény versenykiírása nem annyira volt támogató, mint a máltai vagy a spanyol. Nézzük meg most gyorsan a lehetséges okokat.
Milyen változók hatnak a csapateloszlásokra. Alapvetően három ilyen csoport van. Az egyik, hogy melyik csapatot milyen tier-be rakjuk. Amúgy ezek elég konzervatív kategóriák, kicsik a mozgások és egy-egy tier mozgás önmagában nem feltétlenül perdöntő. Mindenesetre pl. a görög EB-n sikerült a Tier2-t túltömni, az edzők 40%-a abból az öt csapatból szelektált. Ugyanígy, a máltai EB-n a High Elf 4-es Tier-be rakása hatalmas népszerűségbe torkollott, 15 Eurobowl edzőt is elcsábított, miközben a második legnépszerűbb ottani csapatból kettőt hoztak. Igen, ha a tier-ek közötti egyenlő eloszlást akarjuk megteremteni, elég pár jó csapatot betenni a népszerűtlenebb tier-ekhez, a dark elf-et a stunty-k közé, a skaven-t Tier4-be, és már meg is vagyunk. Ergo a tier-ek közötti egyenletesebb eloszlás szükséges, de nem elégséges feltétele a kiegyenlítettségnek. Nem mellékesen, a csapateloszlást pedig kifejezetten rontja, ha egy csapatot túl népszerűvé/népszerűtlenné teszünk egy rossz tier-ezéssel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem szabad csapatokat lejjebb vagy feljebb tier-ezni, hanem hogy annak nyomós oka kell, hogy legyen, képességvesztés/-nyerés kell, hogy a hátterében álljon.
A második ilyen változó, hogy mennyire meredek a tier-ezés úgy pénzben, mint skill-ben. Annyiban egyszerűbb a helyzetünk, hogy Málta és Alicante kb. azonos feltételeket ajánlott. Ami a pénzt illeti, Málta és Alicante azonosan, 1150k-t engedtek, Athén enyhe, tier-enkénti 10k-s differenciálást hajtott végre. Athén esetében tehát volt valami pénzbeli kompenzálási kísérlet, ehhez képest lettek a legrosszabbak a mutatóik. Hasonló a helyzet a skill-ekkel is, Athén erősebben differenciálta azt a tier-ek között, mégis rosszabb lett az eredménye. Személyes meglátásom, nem biztos, hogy igazam van, de a tier-ek közötti erőteljesebb differenciálás az egyik olyan kézenfekvő lehetőség, amivel valamiért egyik esetben sem éltek a szervezők. Ha túl enyhe ez a különbségtétel, akkor minek vannak tier-ek?
Így tehát a csapatválasztást befolyásoló harmadik csoporthoz, az egyéb előírásokhoz kell fordulnunk, hogy megértsük, miért volt rosszabb Athén, mint a másik kettő. Az egyik teljesen nyilvánvaló ok, hogy Athén egy raklapnyi sztárt egész egyszerűen betiltott. Ebből fakadóan a Eurobowl-ra egyáltalán nem jöttek stunty csapatok, és a Europen-en is csak lézengtek a Tier6-ban. Ez egyben azt is megmutatja, hogy a pénzbeli-skillekben való differenciálás önmagában nem sokat ér egy stunty csapatnak, ha nem engedjük nekik, hogy a többletükből vegyenek is valami jobb cuccot.
Az is feltűnő, hogy míg Málta és Alicante egyszerű skill-pack-eket bocsátott ki és nem próbált túlságosan finomhangolni a tier-ezésen, addig Athén különleges pack-okat ajánlott az edzőknek. Tehát mintha szeretett volna különböző modalitásokat kínálni, és ezek végül mintha visszafelé sültek volna el. Ennek oka lehet az, hogy a legtöbb, a tier-ezésen kívüli modalitásnak vannak nyertesei és vesztesei egyaránt. A modalitás nem közvetlenül ellensúlyozza a tier-ezést vagy a csapatok közötti képességbeli különbségeket, hanem más logika mentén befolyásolja azokat. Ha pedig ezek, és a tier-ezés terén elkövetett apró tévedések egymásra halmozódnak, az edzők kíméletlenül meg fogják találni ezeket a kiskapukat. Klasszikus eset volt a görög EB-n a skaven esete, amelyet egyrészt Tier2-be raktak, másrészt elvileg még kaphatott is egy extra skill-pontot, ha nem hozott három azonos jártasságnál többet – neki nem is volt feltétlenül szüksége rá. Naná, hogy a mezőny bő 10%-a patkánykodott.
De nézhetünk egy másik példát. Mi várható, ha csökkentjük az amúgy indokolatlanul nagyvonalú 1150k-s pénzbeli támogatást? Logikailag annyi történik, hogy ez a drágább csapatoknak rosszabb, az olcsóbbakat kevésbé sújtja. Az alábbi táblázat pont azt mutatja, hogy mennyire eltérőek lesznek így a viszonyok. Például ellentétben az eddigi kísérletekkel és közvélekedéssel a stunty csapatok nagy nyertesei lehetnének egy radikális csökkentésnek, valahova 1000k alá. Ha kisebb vágásokban gondolkodunk, akkor néhány csapat marad a komfortzónájában – törpe, előhalott – míg mások kikerülnek belőle (dark és wood elf). Pedig ezek a csapatok mind Tier1-esek szoktak lenni. Ez önmagában nem veszélyes, csak ha ezek a jelenségek egymásra halmozódnak. Így pl. a kevesebb pénz és skill-korlát egyértelműen előnyös pl. egy törpének, aki olcsó és már amúgy is vannak skill-jei, miközben a versenytársai többet vesztenek. És a nyertesekkel sajnos nagyon nehéz bármit csinálni. A veszteseket legalább még tudjuk lejjebb tier-ezni.

Összességében annyit érdemes mondani, hogy mindhárom verseny szervezői nagyon mérsékelten próbálták meg befolyásolni a csapatok közt meglévő erőnléti különbségeket. A görögök tettek egy kísérletet, nyitottak modalitásokat, miközben bezártak másokat, amiből az egyenlőtlenségek növekedése jött ki. Az edzők megtalálták a módját, hogy a maguk javára fordítsák a felkínált lehetőségeket, miközben olyanoktól vettek el lehetőségeket, akik ezt nem tudták annyira kompenzálni, és ők nem is jöttek el. Kétségtelenül veszélyes tehát hozzányúlni a meglévő viszonyokhoz és biztos, hogy lesz egy-két olyan csapat, amelyik ezzel összességében nagyot nyer, vagy veszít. A kérdés nem is az, hogy lesznek-e ilyen csapatok, hanem hogy mennyi, és hogy a változtatások összessége egyenletesebb eloszlást hoz-e a teljes mezőnyben.